GONDOLATOK  A  KÉPEKRŐL,  MŰVÉSZETRŐL,  FOTÓKRÓL,  EMBEREKRŐL, VAGY  CSAK  ERRŐL -  ARRÓL.

---

FELHŐKÖN  ÁT   NÉZVE!.....CSAK  SZÍVVEL  LÁTUNK.

Elmélkedéseim.

Az  eddigi  blogaimtól   teljesen   eltérő   dologba   vágtam   most   bele,  úgy  döntöttem  semmi   szakmaiság,   semmi   fotográfiai   tézisek,  csak   egyszerűen   és  őszintén   arról   és  ahogy   ezek  a  képeim   készültek,  amire  gondoltam,  vagy  amit  éreztem  akkor  ott  abban  a  pillanatban.

Azok a csodálatos felhők, ha nézem őket, mindig más és más forma és alakzat kerül a szemem elé. Gondolatban, sokszor képzeltem magam elé egy alakot, vagy csak egy fejet és számtalan kép tárult így a szemem elé.  Láttam   és  szinte  gondolatban  vászonra  festettem  azt   az  érzést,  színt  és  látványt.

De végül is mi is az a felhő, amit mi látunk az égen. Ha a levegő páratartalma láthatóvá válik, akkor felhőről vagy ködről beszélünk. A víz a levegőbe pára alakjában kerül, így   természetesen a levegőnek véges víz felvevőképessége van, amely mindig a levegő hőmérsékletétől és a nyomásától   is  függ. 

Egy hangulat, egy érzés, egy belső erő mindig megfog bennünket és magával ragad, vagy csak visz magával . Sokan állítják, hogy különböző lelki alkatú emberekhez különböző színek és évszakok - hangulata illenek, ezt próbáltam most ki. Kipróbálni, megcsinálni és megmutatni ezt a hatást is, a színek és formák, valamint az évszakok változó, változatos érzés-világát. Itt  és  így  csak  a  fotók  nyelvére  leírva,  semmi  technika,  semmi  tudomány,  csak  az  érzések,  hangulatok  és  az  az  örök  vibrálás  ott  bent....

A látvány és kompozíció ezen fotók igen fontos része, mert az ilyen képek esetében még egy plusz elem is csatlakozik a hangulat. Amit éppen akkor abban a pillanatban éreztem ott a helyszínen, melynek hatását vagy gondolatiságát teljes mértékben át tudom-e adni!?  Sokszor  töprengtem   magamban  azon,  hogy  kidöntheti  el,  hogy  mi  is  az a  valódi  érték,  mi  számit  művészinek,  mi  az  átlagos,  vagy  hétköznapi.  Minden  ember  mást  és  másképpen látja,  éli  meg  ezt  a dolgot,  akkor  ki  láthatja  meg jól?  Ki  az  aki  jól  láttatja,  mitől  tudja  Ő  vagy  én,  vagy  más  mi  is  az  ami  szép,  vagy  stílusos,  vagy  az  érték.  A  múltban  más  értékrendek  voltak,  más  a  közelmúltban  és  megint  más  napjainkban.....

Érzékeli-e a képet néző azt az érzést, belső hangot, amit ott én átéltem. Sok érdekes kérdés, ami válaszra vár. De hiszen ettől olyan szép műfaj a fotográfia.  Van  képi  látásmód,  van  jó  képi  láttatás  és  még  ott  a  gondolatiság,  vagyis mit  mond  nekünk  az  a  fotó  vagy  mond egyáltalán  valamit?  Nekem  ezt,  neki  azt,  másnak  megint  mást....akkor  ki  látja  jól,  ki  az  aki  jól  értékeli,  ki  nem ? Ez  a  sokszínűség   teszi  ki  a  világunkat,  ettől  olyan  nagyszerű,  hol  gonosz,  hol  értéktelen,  hol  meg  bolondos,  ettől  szép  az  egész. 

Sokszor gondoltam kezdő fotósként , hogy a „képi látás mód" valahogyan egyforma lehet. Ma már biztosan tudom, hogy ez nincs így. Mint ahogy minden ember más és más, úgy a képekben való gondolkozás módunk sem lehet egyforma. Minden ember számára mást   jelentenek,  a színek, a hangok, az érzések és a gondolatok. Igazából, ez így a jó, így lehetünk egyéniségek, másként érzékelő lények és nem „sorozat bábuk", egy nagy gyűjtő dobozban.  Nem  akartam  ezzel senkit  megbántani, de  például  eszembe  jutott  a  kritikák  és  a  kritikusok  világa,:  „....azt  mondják  azért  mondja mert,  tanulta.  Azért  írja,  mert  ő  ezt  tanulta....".  De  felmerül  mindjárt  egy  másik  kérdés,  hogy  maga  aki  ezt,  vagy  azt  készít,  hát  ő is  ezt  tanulta,  azért  csinálja,  készíti  mert  ezt  tanulta....Így  megint  nyitott  maradt  egy  kérdés, de  akkor  kinek  van  igaza?

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tetszhet az amit egy másik ember, csinál, gondol és érez, vagy a mi esetünkben amit lát. Lehet közösen gondolkozva, közösen érezve látni, láttatni csak éppen másképpen és mindig kicsit mást.  Szerintem  az  amit  az  egyik  ember  csinál,  azt  kiegészíti  amit egy  másik  ember  csinál  és  ettől  lesz  egész  kerek,   így  egész.  Arra  is  rájöttem  nem  mindig  az  a  jó,  ha  nyíltam  a hibásnak  tűnő  dologgal  szembesítjük  a  hibázót,  mert  talán  mi  is  tévedhetünk.  De  ha  teljesen  magabiztosak  vagyunk  egy  dologban,  még  akkor  sem  biztos,  hogy  nekünk  van  igazunk.  így  sokkal  célra vezetőbb,  ha  megmutatjuk  azt  amit  mi  jónak,  célravezetőnek,  vagy  egyéninek  látunk. A  többit  majd  úgy  is  eldönti,  a  jövő,  vagy  a  sors...

Sokszor vagyunk így ezzel. Semmi különösebb céllal elindulunk csak azért, hogy kicsit kiszabaduljunk a napi gondok alól és irány a természet. Kellenek az ilyen napok is, hogy az ember kikapcsolódjon, megtisztuljon. Láthasson  és  átélhessen  csodás  pillanatokat,  ami  a  mai  városi  embertől  egyre  távolabb  kerül,  mégha  akaratlanul  is.  Ott  kint  a  szabadban,  érezhetjük  és  láthatjuk  meg  azt  a  sok  apró  szépséget  és  "csöndes  nyugalmat"   amit  a  négyfal  között  már  annyira  hiányoltunk.  Legyen  mindig  néhány  szép  napja,  csodás  percei,  egyszerű  és  természetes  élményei,  engenjen  meg  enyit  magának...

A csendes nyári nap délután kint üldögéltem és felnéztem az égre . A  kék ég a fehér felhő gomolygó pamacsaival mindig megnyugtatott. Egyszer csak mint a papíron a festékfolt, úgy kezdett a szürke és a fekete festék foltjai megjelenni . A kékes alapú fehér foltos vásznon hirtelen kezdtek összefolyni a színek mintha  a festő ecsete irányítaná azt. Majd  amikor  a  vízfesték  pacnija  elindul  és  apró  patakocskaként  belefolyik  a  kéklő  tenger  vízébe és  ott  egyfajta  szürkés -  feketés folttá  koszolná  a  vízet,  na  olyanná  változott  az  égbolt.  Akkor  merült  fel bennem  ez  a gondolat, hogy így ez is,  úgy érzem  azért  egyfajta művészet,  ...."az  égi  művészet"  képi  világa.

A  kép  és  az  alkotás  folyamata  nem   választható  el  egymástól,  a  kép mondanivalója  az  alkotó /fotós/  szubjektív  tudatvilágának, vagyis az  az egyén érzésvilágából kiinduló   összetevőiből   alakul  ki. Így  tehát  a  fotográfia   a  valósághű    ábrázoláson  túlmenően    a  jelenségeket  és  a látványt  ma már  akár   "egyéni,  sajátos,  szubjektív  /életrevaló/ tartalommal  is  megtöltheti, ezért   így   műalkotás  is  lehet  belőle."

Amikor  felnézek  az  égboltra  és  láttam  a   felhőket,    mindeddig az alakot láttam meg, melyben a felhő megmutatkozik, mivel egyazon felhőképződmény más-más alakot ölt, amint azt előlről vagy hárulról, jobbról- vagy balról a zenitben vagyis  az égbolt pontosan a fejem felett lévő pontján  láttam,  vagy pedig  a horizonton  tehát  fejmagasságban  a  láthatáron nézztem  meg  azokat.

Ezzel  zárom  is  ezt  a  rendhagyó  fotós  blogom,  még  ha  nem  tünhet  mindenkinek  egyértelműnek,  ha  most  szükölködik  is  a  sokszor  oly  túlcsorduló  szakmaiságtól.  Mégis  ezek  is  fontos  gondolatok,  némi  őnvallómás,  egyszerű  szavakkal  a  mindennapi  élet  gondolatai  ezek.

Oldal: FELHŐKÉPEKRŐL SZABADON...
KÉP,FOTÓ,STÍLUS....,VAGY AMIT AKARTOK ! FÉNYJÁTÉKOK ÉS SZÍNKÉPEK.... - © 2008 - 2024 - stilusvilaga.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat