A FÉNY VILÁGA.....
/AVAGY A FÉNYLÁTÓK/
AZ OLDALAKON SZEREPLŐ FOTÓK SAJÁT KÉSZÍTÉSŰEK, IGYEKEZTEM A TÉMAKÖRÖKKEL KAPCSOLATOS SZITUÁCIÓKAT ÉS TÉMAKÖRÖKET MEGFELELŐEN ILLUSZTRÁLNI VELÜK.
Mi a fénylátok, a környezetünket úgy érzékeljük, hogy a tárgyakról visszaverődő fényt látjuk. Mi olyanok vagyunk, hogy a fény és az árnyék játékának rögzítése, a fotózás teszi széppé és teljessé az életünket. Az igazi fotográfia akkor jön létre, amikor a fény belülről jön.
Mondhatnám azt is, hogy „fénylátó-fénytudó", vagy talán "fényvivő-fénylátó", nem is tudom akár lehetnénk egy kis túlzással a „fény mesterei" is. Olyan emberek akik a fénnyel, a fényért, egy esetlegesen fénnyel teli jövőért fotografálunk nap mint nap. Mi is valójában az a fény és árnyék játéka? Nem is tudom, hiszen annyiféle és annyi fajtája lehet. Hiszen megmutathatja a fény természetét, vagy akár felteheted magadnak azt a kérdést is, hogy mindig hihetsz-e a szemednek a fény vagy árnyék kapcsán.
Ha pedig már itt tartunk, akkor felmerülhet egy másik kérdés is, mi is az a fény és milyen fajtái lehetnek ?
Tehát, mi is az a fény:
A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb (infravörös) és kisebb hullámhosszú (ultraibolya) sugárzás is.
A fény fajtái:
szórt fény (ideális),
éles fény, éles árnyék (napsütés, reflektorfény),
oldalfény, árnyékok derítése ellenkező oldalról,
ellenfény.
A mesterséges fény fajtái:
közvetlen vagy direkt fény,
közvetett, ez- valahova tükröztetem a fényt, -vagy indirekt fény szórtabb
gömbbúra, vagy bordázott búrával-szétszórt vagy diffúz fényt lehet elérni.
A megvilágítás lehet:
1. általános megvilágítás
2. helyi megvilágítás
3. )kombinált (az előző kettő együtt).
A FÉNY A FOTOGRÁFIÁBAN:
A fotózás és a látás feltétele is a fény, amely mindig valamilyen fényforrásból indul, és egy adott közegben (pl. a levegőben) egyenes irányban terjed. Különböző optikai tulajdonságú anyagok határfelületein azonban a nem merőlegesen beeső fénysugár megváltoztatja haladási irányát, megtörik. A fénytörés jelenségének köszönhető, hogy a domború (gyűjtő) lencsék képrajzolásra alkalmasak. A lencse felületét elérő visszavert fénysugarak úgy változtatnak haladási irányt, hogy a képfelületen elméletileg egy pontba érkeznek meg. A lencse a téma egy pontjából érkező és a felületét elérő összes fénysugarat képes hasznosítani egy adott képpont kirajzolásához. A téma másik pontjából érkező fénysugarak szintén az egész lencsefelületen keresztülmennek, csak egy másik képpontba érkeznek meg. A lencse által alkotott kép a valósághoz képest fordított helyzetű: fejjel lefelé áll és oldalfordított helyzetű.
FÉNYÉRZÉKENYSÉG (ISO):
A fényérzékeny felület érzékenységét jelölő adat, mely megegyezik a régi ASA szabvánnyal. A fényérzékenység befolyásolja, hogy mennyi fény szükséges a helyes expozíció eléréséhez. Napfényben általában ISO100-200-at, árnyékban, bel térben ISO 400-800-at, rossz fényviszonyok között ISO 1600-at, vagy magasabb értékeket használunk. A film, illetve digitális kamera esetén fényérzékelő áramkör (CCR) (fény)érzékenysége határozza meg azt, hogy milyen fényviszonyok között tudunk a fényképezni.
Az ISO 100 az alapérték. Ha gépünk ennél magasabb érzékenységgel is rendelkezik, akkor kevesebb fénynél is fényképezhetünk. Ezt úgy érik el, hogy az elektronika felerősíti a fényérzekelőről érkező jeleket (képinformációkat). Azonban nem csak a hasznos jeleket, hanem a véletlenszerűen előálló zavaró jeleket (zajokat) is felerősíti, ami a kész képen szemcsézettség, elmosódottság formájában jelentkezik. (Ugyan úgy mint a hagyományos digitális filmnél.)
Az érzékenység csak úgy növelhető, ha az elektronika gondoskodik a hatékony zajszűrésről, ezért kerülnek drágába a magas ISO érzékenységű gépek.